Aetokremnos

Az Aetokremnos, ami lefordítva „A sasok szikláját” jelenti, egy rendkívül jelentős régészeti kőfülke a ciprusi Akrotiri-félszigeten. A Földközi-tengerre néző meredek sziklafalon található lelőhely alapvetően megváltoztatta a mediterrán szigetek korai emberi történelmével kapcsolatos megértésünket. Az ásatások során emberi megtelepedés nyomaira bukkantak, amelyek az epipaleolitikum idejére, az i. e. 10 000 körüli időszakra nyúlnak vissza, így ez a legrégebbi ismert emberi település Cipruson. Az Aetokremnos legfigyelemreméltóbb aspektusa a sziget kihalt endemikus faunájával való kapcsolata. A lelőhelyről több ezer, a ciprusi törpevízilóhoz (Phanourios minor) és kisebb mértékben törpeelefántokhoz tartozó csontmaradvány került elő. Ezeknek az állati maradványoknak az emberi tárgyakkal együtt történő felfedezése erősen arra utal, hogy a korai vadászó-gyűjtögetők kölcsönhatásba léptek ezekkel az egyedülálló pleisztocén állatokkal, és potenciálisan hozzájárultak a kihalásukhoz. A sziklafalon lévő távoli és veszélyes elhelyezkedése miatt magához a helyszínhez való hozzáférés korlátozott és rendkívül veszélyes az alkalmi látogatók számára.